Transmarckban felejtettek!

Mivel ugye harmadikán lejár a műszakim és angol áru van rajtam, Pénteken azt az instrukciót kaptam, álljak be Transmarckba és Hétfőn kapok egy hazamenő pótot.
Reggel nyolckor írtam az irodának:
“Akasztásra várok Transmarckban.” Semmi válasz.
13h-kor írtam:
“Srácok van már valami hír az akasztásról?”
Mire a a válasz:
“Amint lesz jelentkezem.”

Én ezt természetesen úgy vettem, hogy ne türelmetlenkedj már barom. Hát jó, gondoltam megebédelek és ledőlök egy kicsit. Mikor felkeltem erősen sütött a nap, megiszogattam a kávém és elszívtam a cigim, aztán kezdtem gondolkodni, biztos lehet már vagy három-négy óra, lehet fel kéne hívni az irodát. Ránézek az órára: 18:52. Hogy ezt is megmagyarázzam, ugye Franciaország legnyugatibb partján vagyok és mivel órát állítottunk, ma még a tegnap ilyenkorinál is egy órával jobban sütött a nap.
Óhh basszus! Engem rendesen itt felejtettek és még dohányt venni sem mentem be, mert ugye úgy gondoltam mindjárt megyek át Belgiumon, ott meg minden kúton van. Na mi a tökömet csináljak? A net szerint 19h-kor bezárnak a dohányboltok. Jut eszembe az Avenue de Calaison van egy ahol Bár is van, tehát valószínűleg nyitva van este is. El is sétáltam, tényleg nyitva is volt. Jövök vissza a dohánnyal és a térről kigurul egy labda, utána pedig kijön egy francia kislány. Felvettem a labdát és a kezébe adtam, a kislány meg rám néz és csak annyit mondott: -Mercy!
Na most ha jártatok már úgy, mikor tudjátok mit kéne mondani, de egyszerűen ott és akkor nem jut eszekbe, hát kb én is csak néztem ki a fejemből. Ez volt a De Rien. (Semmiért) Kb annyit jelent, mint nálunk a nincs mit, csak ők így mondják. De végül is jól zárult a napom, dohányom is lett és a napi jócselekedetem is megvolt.