Bombaköpenyek
Mikor ezt felrakta a spanyol az első kérdésem nekem is az volt. Ugye ezt most nem gondoljátok komolyan?
De bizony komolyan gondolták. 17 tonnát raktak fel Navalmoralban a cél pedig Munitionslager, (Lőszerraktár) Rheinbach, Németország. El is indultam vele, de úgy gondoltam most nem veszek Eurovignettát, egyszerűen megkerülöm Belgiumot.
Hogy kerültem Luxemburgba?
Egy 45 perces pihenő alkalmával térképnézegetés közben arra jutottam, hogy ez azért túl nagy kerülő lenne. Töröltem a GPS-nek megadott Francia-Német határpontot, hogy hadd tervezzen egyenesen a rövid úton. Láttam, hogy ekkor már mindenképp Luxemburgon át akar vinni. Gondoltam sebaj, Kanfen környékén félreálltam egy nagy parkolóban éjszakázni, ahol benzinkút is volt és megvettem reggelre az Eurovignettát. Eleinte még örültem is, reggel megnézem Luxemburgot. Az örömöm nem tartott sokáig. Ez egy eléggé frekventált hely volt, mint mondtam nagy parkoló, étterem, Shop, fürdő, benzinkút és ingyen wifi, minden egy helyen. Az ilyen helyek vonzzák a forgalmat, ez az átka. Egész éjjel nem tudtam két egybefüggő órát folyamatosan végigaludni. Vagy épp a kürtöt nyomta valaki az előtte állónak, mert nem fért ki, vagy kövér gázzal parkolt ki, ill. be. Jókor reggel fel is keltem, épp csak a kilenc órát töltöttem ki, hajnali fél ötkor már be is léptem Luxemburgba.
Végre látom Luxemburgot!
Az első körforgalomnál az az út, melyre a GPS tervezett le volt zárva. Útépítés tábla és fizikai útzár, betonakadályok. A másik kijáraton 16 tonnás súlykorlátozás, már csak egy fele mehettem. Ez egy kanyargós főútvonal volt, de én megnyugtattam magam:
Végre látom Luxemburgot!
A következő körforgalomnál négy kijárat, az egyiken útépítés tábla és fizikai útzár, a másikon 16 tonnás korlátozás, a harmadikon 12 tonnás korlátozás, túl sok választásom itt sem maradt. Kanyargós kis erdei mellékút, irgalmatlan köd, jobbról szikla, balról szikla, előttem szikla. A sötétséget vágni lehetett, sehol semmi közvilágítás, hát én életemben olyan sötétséget nem láttam mint ott. A tartható maximális sebesség megközelítette a 40 km/h-t és 70 kilométert araszoltam így. Talán mondanom sem kell, életem leghosszabb hetven kilométere volt, de legalább Luxemburgból folyamatosan láttam három métert, amit a fényszóró előttem a ködben bevilágított.
Rheinbach
Mire virradni kezdett átléptem a német határt, reggel 8 -ra már Rheinbachban voltam. Koordináta alapján kerestem a célt.
Érkezés a célhoz a baloldalon. Balról egy erdő, volt egy olyan érzésem, a koordináta hibás, ezért megadtam a címet.
A következő lehetőségnél forduljon vissza! Megtettem, a GPS cím alapján visszavisz ugyanoda. Érkezés a célhoz a jobb oldalon. Vagy a cím is hibás, aminek kicsi a valószínűsége, mivel nagyjából pont egyezik a koordinátával, vagy pedig ennek a nyamvadt lőszerraktárnak itt kell lennie, csak én nem látom. Az út túloldalán mintha egy gyártelep lenne, egy nem túl széles kapuval, gondoltam itt megkérdem a portást. Ahogy sétálok közelebb, a borostyánnal benőtt téglakerítésen a levelek közt észreveszek egy táblácskát: Rheinbach, Munitionslager.
-Hohóóó, hát ez az én lőszerraktárom! -no, itt már mindenkinek volt oldalfegyvere. Belépéskor elvették az útlevelem, helyette kaptam egy kis mágneses belépőkártyát, mindenhová csak kísérettel mehettem. Lerakodás után mikor már épp kifelé tartok a kapuhoz és már a felvezető autó is elkanyarodik előlem, jön szemből egy kolléga. Megállok mellette, mindketten letekerjük az oldalablakot:
-Üdv, haver! -kezdi- Te vagy az egyes?
A kötésszámom Camion1 volt, gondoltam erre céloz:
-Igen, én vagyok az egyes…
-Akkor a kettes lemaradt valahol, mert én meg a hármas vagyok.
-Azért szép kis bombák -jegyzem meg.
-Szépek… Te! Elhiszed, hogy nekem komolyan lelkiismeret furdalásom van?
-És te elhiszed, hogy nekem is? Nézd haver! Ha mi nem csináljuk meg ezt a munkát, megcsinálta volna mást. Max beírhatod a fenntartások rovatba, hogy nem értesz egyet emberek tömeges mészárlásával. No, jó utat! Mennem kell.
-Neked is!
Azzal mindketten felhúztuk vissza az oldalablakot…