Lengyel testvéreinkről

Mondtam már, hogy a lengyeleket is nagyon csípem? Ők is nagyon kedves emberek. Ha megtudják, hogy magyar vagy testvérként kezelnek. Mikor legutóbb ott jártam egy harmincas targoncás srác szedett le. A saját nyelvén kívül semmit sem beszélt. Elszavalta nekem a lengyel magyar két jó barát. Együtt harcol, s issza borát szövegű verset, amiből egy szót nem értettem, de a ritmusából rögtön levettem, hogy ez az.

Aztán felküldött az irodára a lányokhoz, ők már szerencsére beszéltek angolul. Mondja a kislány:

-Parking and waiting, plese! -Kérdem tőle:

-Where is the parking?

Mire a lány az ablakon kimutatva egy félkört írt le az ujjával:

-Everywhere…

Mondanom sem kell, az egész iroda fuldoklott a nevetéstől. Aztán a srácok megmutatták a boltot mondván hogy ott van hleb meg vodka.
Mikor visszatértem próbálom neki elmagyarázni:

-Has nice girl in the shop.

Nem értett, próbálom másképp a bolt felé mutogatva:

-Krászívájá gyévocska. -No ezt már megértette:

-Polak gyevocskas is Ok -mondja, egy csókot cuppantva három összeszorított ujjára. Aszittem behalok.